Művészi pályám több, jól elkülöníthető korszakra oszlik. Mindegyik időszak más-más lelki és alkotói folyamat lenyomata, amelyek együtt adják meg művészetem ívét és mélységét.
A szakrális kárpitok korszaka
A 2000-es évektől kezdve készült munkáimat szakrális kárpitoknak nevezem. Ebben az időszakban kezdtem el igazán tudatosan keresni Istent – vagy talán pontosabban: önmagamon keresztül közeledni hozzá. A belső utazás, amely ekkor indult, nemcsak spirituális, hanem művészi fordulatot is hozott az életembe.
Tanulmányozni kezdtem a különböző vallásokat, és különösen vonzottak azok kultikus tárgyai és textíliái. Az imaszőnyegek, mint a hit és a művészet találkozásának szimbólumai, mélyen megérintettek. Ekkor született meg e tematikához kapcsolódó első kárpitom, „Lelet” címmel, amely a Gödöllői Királyi Kastély Rezonancia című kiállításán mutatkozott be.
Ez a mű már egy új, saját fejlesztésű technikával készült: a gobelin és szövöttanyag-applikáció ötvözésével. Az ellentétes karakterű anyagok – arany fémszál, selyem, gyapjú, kender és len – találkozása izgalmas feszültséget keltett. A finom, kézzel szőtt gobelin és a durva zsákvászon kontrasztja nem csupán esztétikai, hanem szimbolikus jelentést is hordoz.
Ezek a kárpitok a gazdagság és szegénység, a fény és árnyék, a törékenység és erő örök kettősségét jelenítik meg. Mindez nemcsak társadalmi, hanem spirituális üzenet is: az emberi lét változó, mégis összetartó rétegeiről beszélnek.
A szakrális kárpitok sorozata magában foglalja a következő műveket:
- Lelet
- Kelet Kincse
- Mihráb
- Kontrasztok
- Örökségünk
- Transzcendens Fény
Mindegyik alkotás egy-egy állomás, meditáció és személyes imádság is egyben.
Az álom inspirálta korszak
Pályám második szakasza új irányt vett – az álmok világa felé. Egy-egy álombéli látomás, egy megfoghatatlan fény vagy forma gyakran elindított bennem egy teljes alkotói folyamatot. Ekkor kezdtem el kísérletezni új anyagokkal, elhagyva a hagyományos gyapjút, és kizárólag fémszállal és selyemmel kezdtem dolgozni.
Az első ilyen ihletésű művem a „Dimenziókapu” című kárpit volt, amely egy álomban megjelent fényképből született. A fény, mint motívum és mint szimbólum, azóta is meghatározó eleme munkáimnak.
Ezt a korszakot követte a hatszögletű virágokat megjelenítő sorozatom. Minden darabját hosszú előkészület előzte meg: tanulmányrajzok, grafikák, akvarellek sora. A természet formái, a fény törése és az anyag fényvisszaverése új inspirációs forrássá vált számomra.
Új dimenziók a gobelinben
Legújabb műveim már nemcsak témájukban, hanem technikájukban is egyedülállóak. Olyan, a világon is ritkának számító anyaghasználattal dolgozom, amely a klasszikus francia gobelin hagyományát értelmezi újra. A textilművészet és a képzőművészet határán mozgok – szövök, de közben festek is, csak éppen fonalakkal.
Ez a „technika” nem pusztán mesterségbeli újítás, hanem személyes kifejezésmód. A különböző anyagok – a selyem áttetszősége, a fém hideg csillogása – együtt teremtenek olyan vizuális élményt, amely a fizikai és a transzcendens világ határán egyensúlyoz.
Művészi pályám ezzel az iránnyal teljesedett ki. Úgy érzem, hogy ezekben a művekben a képzőművész és a textilművész énem végre összetalálkozott. Minden gobelin egy kapu – tér, fény, anyag és lélek között.